A tipikus emberi forma számos hihetetlen bravúrra képes, amelyek úgy tűnik, felfüggesztik vagy szembeszállnak azzal, ahogyan a tudomány elmondja a dolgok működését. A sportolók a puszta akaraterő révén olyasvalamit emelhetnek fel, amit testüknek nem szabadna megtennie anélkül, hogy izomgörcsöknél rosszabbat szenvedne. Az emberek alkalmazkodni tudnak az autóbaleset által okozott extrém fizikai traumákhoz, és megcáfolhatják az előrejelzéseket, hogy soha többé nem fognak járni. Noha általában ezek a csodálatos bravúrok számos helyzetben hasznosak, vannak olyan fizikai reakciók, amelyeket egyesek meglehetősen rosszallóan néznek. E „kedvezőtlen reakciók” között van valami, amit „fogyás platónak” neveznek.

Lényegében a „fennsík” kifejezés olyan helyzet leírására szolgál, amikor a test képtelenné válik további súlyvesztésre, általában a súlycsökkentő tabletták és módszerek iránti tolerancia kialakulása miatt. Lényegében a fennsíkot akkor éri el, amikor a szervezetben kialakul a tolerancia a séma korlátaival és gyakorlataival szemben, így lehetővé válik, hogy a szervezet anyagcsere-sebessége alkalmazkodjon az alkalmazott súlycsökkentő tablettákhoz vagy technikákhoz. A legtöbb diétás könyv határozottan figyelmen kívül hagyja a fennsík létezését, elsősorban azért, mert az a diéta céljának cáfolatának tekinthető, és ezért rossz a marketing szempontjából. Vannak azonban módok arra, hogy ellensúlyozzuk az emberi test toleranciáját az edzési rendekkel és a fogyókúrás tablettákkal szemben.

Az emberi anyagcsere, ha egy mintát mutat be, végül alkalmazkodik ehhez a mintához. Az emberi test természetes alkalmazkodóképessége okozhatja a fogyás fennsíkját, különösen, ha a személy étrendjét és étkezési szokásait a fogyás érdekében megváltoztatták. Ennek megfelelően a minta megváltoztatása elegendő idő elteltével lehetővé teszi, hogy a diéta vagy a súlycsökkentő tabletták ismét hatékonyak legyenek. Ez a trükk lényegében az emberi anyagcsere összezavarását jelenti, és gyakran egy meglehetősen drasztikus módszernek tekintik a szervezet „diéta üzemmódba” visszaállítására. Természetesen számos módja van annak, hogy hatékonyan változtassuk meg ezt a mintát anélkül, hogy tartósan károsítanánk a szervezetet.

Az erő- és súlyzós edzés hozzáadása, valamint az edzésprogram módosítása a legtöbb esetben segíthet valakinek túljutni a fennsíkon. A test még mindig elégeti a tápanyagokat a fizikai aktivitás során, bár az emésztőrendszer anyagcsere-sebessége képes alkalmazkodni úgy, hogy több súly marad meg, mintsem ég el edzés közben. A gyakorlatok nehézségének növelése, vagy a mozgások megváltoztatása a kevésbé fejlett izomterületek megcélzásával hatékonyan kényszerítheti a testet az újbóli alkalmazkodásra. Miközben a szervezet a változásokhoz való alkalmazkodással van elfoglalva, újra elkezdhet fogyni. Ezt a módszert a legjobb a személy étrendjének megváltoztatása esetén alkalmazni, azonban a hatékonyság maximalizálása érdekében.

A fennsík problémájának megkerülésére használt másik trükk az, hogy módosítani kell az étkezések közötti időkeretet. Az emberi szervezet emésztőrendszere által működtetett belső óra a céljainak megfelelően módosítható, feltéve, hogy az ember megfelelő változtatásokat hajt végre étrendjében és étkezési szokásaiban. Az olyan egyszerű műveletek, mint az étkezések ütemezésének megváltoztatása, például több étkezés hozzáadása, de mindegyik nagy részének csökkentése, érezhető hatással lehet az anyagcsere sebességére. Ennek a módszernek a kulcsfontosságú koncepciója az, hogy becsapja a szervezetet, hogy gyorsabban égesse el az ételt, így a testsúlycsökkentő program és a diéta a pályára álljon.

A lehetőségek mérlegelésekor hasznos észben tartani, hogy ami az egyik embernél működik, az nem biztos, hogy a másiknál ​​működik. Egyes lassabb anyagcserék esetén diétás program és edzésmódosítás kombinációjára lehet szükség, míg mások beérik az étkezések közötti szünetek lerövidítésével. A kritikus pont az, hogy egy adott anyagcserére működő és hatékony módszert találjunk, ami időigényes folyamat lehet.